Rechner Csaba
gitár, ukulele, furulya, szájharmonika, zenebohóc
Már a szülészorvos kezében kiderült, hogy a zene nem fog tőlem messze állni. Különböző áriákat adtam elő a kórteremben, amikre sajnos már nem emlékszem, de édesanyámék a mai napig emlegetik. Óvodás koromra ez oly módon tetézett, hogy akkor már komoly ovis zenekarunk volt. Igaz, az irányvonalat akkor még az óvónénik diktálták.Később sem változott a helyzet. Az első osztályban már komolyabb iránymutatást kaptam. Velem együtt az osztálytársaim is. Ezt az irányt az akkori rendszer határozta meg (sajnos túl sokáig)!Valamikor az ovi és a suli között kaptam egy kis játék zongorát, amin elkezdtem játszogatni az akkori aktuális slágereket (Boci-boci tarka...)Szüleim felfigyeltek erre és gyorsan beírattak zeneiskolába. Hiba volt! Innen nem volt megállás. Jöttek a kötelező klasszikus zongoradarabok. Én meg gyakoroltam szorgalmasan. Majd hatodikas koromban előkaptam az édesapám gitárját, ami elég régóta ott porosodott már a szoba sarkában, és a kötelező Mozart, Schumann darabok mellé megpróbáltam a repertoárom bővíteni az akkori nagy kedvenceimmel (Ray Charles, Rolling Stones, Beatles, Kings, Chuck Barry, Little Richard, Manfred Mann…..stb). És itt elkezdődött a gitártanulás a zongora mellett. Először csak autodidakta módon.Miután a zeneiskolát befejeztem klasszikus zongorán elindulhatott a gitár tanulás szintén zeneiskola keretein belűl. Több mester közűl kiemelném Mohai Tamást aki 2005-től foglalkozik velem és nagyon sokat köszönhetek neki.
A színpadon szeretnék minél több hangszert megismertetni a gyerekekkel, és megszerettetni velük a zenét, ahogy már én is korán megszerettem.
