Pitypang Zenekar
Ha a játék véget ért, majd dallá változom...
Bemutatkozás
Tudd meg, hogy kik is vagyunk.
A Pitypang gyermekzenekar műsora túlnyomórészt saját szerzeményekből áll. Természetesen a fellépések alkalmával az örök érvényű gyerekslágerek, dalok sem hiányozhatnak. Ilyen például a Nád a házam teteje, vagy az Én elmentem a vásárba című népdalok. Fő célunk a gyermekek igényes, minőségi szórakoztatása, tanítása, nevelése a zenén, játékon keresztül. Műsorunk épp ezért interaktív, és a gyerekek részvétele nélkül nem is jöhetne létre. A legtöbb dalba a kis közönséget is bevonjuk, énekléssel, tánccal, kiáltással. Néha egyszerűbb hangszerek, játékok segítenek még színesebbé és érdekesebbé tenni a koncertet.
Természetesen a szülők, nagyszülők, óvónénik és bácsik sem fognak unatkozni - dalaink 0-100 éves korig hallgathatók. És bár zenekarunk alapvetően 5 tagból áll, ennél mégis sokkal több hangszer jelenik meg.
Kisebb rendezvényekre, apró helyekre 3 fős formációnnkal is tudunk szórakoztatni, de nagyobb rendezvényekre, szabadtérre, nagyszínpadokra 5 főre kiegészülve tudunk csak fellépést vállalni a hangzás megóvása érdekében.
Hallgass bele!
A következő koncerten együtt énekelhetsz velünk.
Zenekarunk mindig új dalokon töri a fejét. Most is épp dolgozunk valamin. Addig is itt meg tudod hallgatni korábbi nótáinkat. Össze tudod számolni, hányféle hangszer szólal meg?
Dalok a SoundCloud-onLegutóbbi 4 fellépésünk.
Tagjaink
Lohonyai Zoltán
ének, gitár
hogy ki vagyok én nem tudom
de szerintem nem érdekes
hogy mit gondolok a világról
az sem mindig lényeges
hogy te ki vagy az a fontos
s hová bújtál merre jársz
kereslek én égen földön
de te leszel ki rám találsz
addig is csak dúdolgatok
mindenféle dallamot
faragom a rímeket
felteszem a kalapot
felteszem mert ez csak játék
bohóckodás miegymás
sandítgatok jobbra balra
kereslek s te rám találsz
Matkó Zsuzsanna
ének
Kislányom születése óta szívügyem a gyermekek igényes zenei szórakoztatása, ezért is született meg a Pitypang zenekar, ami régi nagy álmom volt, és a saját gyermekem születés adta meg az igazi motivációt, hogy megvalósítsuk. Nagyon komolyan veszem ezt a műfajt, a gyerekeket egyenrangú partnerként kezelve zajlanak a koncertek és készülnek a dalok. Imádom a gyerekeknek való zenélést, a gyerekközönség a leghálásabb és egyben a legkritikusabb közönség, mert őszinteségük határtalan. Ha ők boldogan és elégedetten távoznak a koncertünkről, akkor tudom, hogy jó munkát végeztünk. Azért a szülők sem fognak unatkozni, dalaink 0-99 éves korig hallgathatók.
Rechner Csaba
gitár, ukulele, furulya, szájharmonika, zenebohóc
Már a szülészorvos kezében kiderült, hogy a zene nem fog tőlem messze állni. Különböző áriákat adtam elő a kórteremben, amikre sajnos már nem emlékszem, de édesanyámék a mai napig emlegetik. Óvodás koromra ez oly módon tetézett, hogy akkor már komoly ovis zenekarunk volt. Igaz, az irányvonalat akkor még az óvónénik diktálták.Később sem változott a helyzet. Az első osztályban már komolyabb iránymutatást kaptam. Velem együtt az osztálytársaim is. Ezt az irányt az akkori rendszer határozta meg (sajnos túl sokáig)!Valamikor az ovi és a suli között kaptam egy kis játék zongorát, amin elkezdtem játszogatni az akkori aktuális slágereket (Boci-boci tarka...)Szüleim felfigyeltek erre és gyorsan beírattak zeneiskolába. Hiba volt! Innen nem volt megállás. Jöttek a kötelező klasszikus zongoradarabok. Én meg gyakoroltam szorgalmasan. Majd hatodikas koromban előkaptam az édesapám gitárját, ami elég régóta ott porosodott már a szoba sarkában, és a kötelező Mozart, Schumann darabok mellé megpróbáltam a repertoárom bővíteni az akkori nagy kedvenceimmel (Ray Charles, Rolling Stones, Beatles, Kings, Chuck Barry, Little Richard, Manfred Mann…..stb). És itt elkezdődött a gitártanulás a zongora mellett. Először csak autodidakta módon.Miután a zeneiskolát befejeztem klasszikus zongorán elindulhatott a gitár tanulás szintén zeneiskola keretein belűl. Több mester közűl kiemelném Mohai Tamást aki 2005-től foglalkozik velem és nagyon sokat köszönhetek neki.
A színpadon szeretnék minél több hangszert megismertetni a gyerekekkel, és megszerettetni velük a zenét, ahogy már én is korán megszerettem.
Farkas Attila
basszusgitár
Viszonylag későn kerültem kapcsolatba a zene világával. Szüleim és a rokonság hosszú időn keresztül sikeresen meg tudták óvni az embereket attól, hogy megörvendeztessem őket a muzsikámmal. A középiskolai kollégiumban azonban leomlottak a határok. Néhány társammal beszabadulva a kollégium próbatermébe rögtön meg is alakítottuk az első együttesünket. A basszusgitárt sikerült megkaparintanom és rögtön feltűnt, hogy viszonylag kevés húrja van így aztán rögtön barátok lettünk. A kollégiumban aztán egy-egy nevelőtanár kisebb-nagyobb lelkesedéssel segítette utunkat és még a Katonai kollégiumok közötti Ki-Mit-Tud vetélkedőn is indultunk a Katkó Blues „világslágerünkkel”.
Az élet később más irányba sodort, de a lehetőségekhez mérten igyekeztem a hangszerrel kötött barátságomat ápolni így hosszabb rövidebb kihagyásokkal ugyan, de mindig volt olyan formáció, amelyben zenélhettem. Mindenfajta jó zenét meghallgatok, és lehetőség szerint játszok a Jazz-Blues-Rock-Pop vonalon.
Nagy öröm számomra, hogy a Pitypang zenekar tagjai között lehetek és társaimmal a jövő generációjának adhatom át a zene szeretetét úgy, hogy az átadott mondanivaló is valódi értéket képvisel.
